Czipott György: Utált szerelmem, Európa!

földbe térképet karmolt
mohó, mindenre-éhség,
kétszínköpenyes újvitézség.
bikabőrben feszengő senkik
okádnak magukból mindigregulát:
hozzánk igazodj!... jobbra át!
és múltat leköpve balra át!
lopnak leányt, fiút, földet, hazát,
s ki gyermeket megrontva hágott,
most serényen igazít új világot.
útállak, Istent majomló Európa!
mióta zúdul csinált baj!, mióta árad!
magad-mentésre tépsz hazákat,
csiganyálként gyöngyülsz határon.
hátunkba vájod karmod billogát,
sajgnak mind halottas vermek
amint megkéjlő átkaid alól
szerelmes vérünk kiserked.
penészölű lotyó! rádkiáltom,
fillércemende! kap, ki megfizet,
pírral mutogatsz föl pilátusvizet.
míg tolvaj ráng sárló testeden,
csepűrágón mímel bagzó bikát,
ne hazudd körém, te becstelen,
szabad világok legjobbikát!
tisztulj, akárha rettegve szól
Úr köntösét érintő vérfolyós.
mert sosem lehetsz már adós!