Gavallér János: Elillanó teher

Most már nem facsarhatják tovább szívem!
Most már nem.
Most már, ha fáj, kiáltok egy nagyot.
És ha remegnek a hegyek, mosolygok:
Mert lelkem erős, s ha kell,
Felébresztem a világ lelkiismeretét
És feltámad szentlelke az embernek,
Mert élni akar az élet,
Mert élni akar minden élet!
Most már elég!

Most már nem hordom tovább a bajt, hátamon!
Most már nem.
Most már, világgá kiáltom bajom:
És ha kell - magyarok szent lelkére esküszöm,
Remegni fog a világ s ragyogni az igazság-,
Megint földet ér a menny,
Mert Isten akarata szent!
Mert mindenki éhezi a jogot,
Mert mindenki szent és sérthetetlen!
Az élet kiált az élet jogán!

Most már mindenkinek jár az áldás, talpra állás!
Most már jár.
Most már eljárta bolondját a világ
És nem lett jobb egy fikarcnyival,
Mert kiszakadt az egység és kétség uralkodott,
Mert szentháromság a földre rogyott
És kiszabadult a kárhozat
Mert az ember lett az áldozat,
Most már feltámad Isten lelke:
Elillan az ember terhe!

Most már felemelem megalázott fejem,
Most már merem,
Most már akarom emberségem!
És érzem, hogy a csillagok velem
Lélegeznek minden pillanatban.
Mert szent és sérthetetlen mindenki joga,
Mert egy és ugyanaz a világegyetem velem,
Mert egy porszem akkora, mint a végtelen:
Mert most már értem,
Szívembe lakik az Isten!

2010. április 26.