Lengyel János: Konok ábrándozó

E föld fia vagyok,
Gyermeke e tájnak,
Néma siratója
Elveszett Hazának.

Kárhozott ivadéka
Büszke, szép Turulnak
Árva magyar vérnek,
Elfeledt Hadúrnak.

Kékbe nyúló bércek
Ősi magyar táján,
Palesztinná lettem
A Kárpátok alján.