Paul Verlaine: Asszony és macska

A macskájával mulatott:
Ily bűvös látvány kincset ér; –
Játszott az esthomályban ott
Kéz s karom, mindkettő fehér.

Amannak csalfán bujtatott
Körmén bár kesztyű feketél:
Tudtam: tíz gyilok fénylik ott,
Tíz köszörült borotvaél.

Emez is kedves volt igen,
Karmát bevonta szelíden –
Az ördög vesztes mégsem lett:

A szobában, hol bizton állt
És jó kedvűen nevetett, –
Négy kis pont izzón foszforált…

Fordította: Sajó Sándor