Lengyel János: Hon-vágy

                     Dittának

Ha végre én leszek – Én,
és te leszel – Te,
s nem könnyektől
lesz sós a boldogság
végtelen tengere.
Ha végre az igazság
nem tagad,
a hazugság forrása
örökre elapad.
A most-van
már nem bizonytalan,
s magyarként ember
többé nem lesz
hontalan.