Szendre báró leánya

Magyar népballada

Arra alá, a szendrei határba,
Egy nagy hársfa kivirágzott magába.
Egy nagy hársfa kivirágzott magába, –
Alatta egy juhászlegény tanyája.

Éjfél után egyet ütött az óra –
Még akkor is szépen szól a furulya.
Behallik a nagy kastély udvarába…
Ébren van a Szendre báró leánya.

A kisasszony így sóhajt föl magába:
– Mért is lettem Szendre báró leánya?
Mért is lettem Szendre báró leánya?
Lettem volna juhászlegény babája…

Szendre báró fölül a pej lovára,
Kivágtat a közelebbi tanyára.
Megkérdi a legidősebb juhásztól:
– Nem látta-e Szendre bárókisasszonyt?

– Báró uram, megmondom az igazat:
A bojtárom három napja odavan.
A bojtárom három napja odavan, –
Bizonnyal a kisasszony is vele van.

…Meg van már a Szendre báró leánya,
Megtalálták csipkebokor aljába.
Megtalálták csipkebokor aljába,
Megtalálták juhászlegény karjába.

Szendre báró hintót küld a lányáér,
Kilenc zsandárt meg a juhászbojtárér.
Elől hozzák a kisasszonyt hintóval,
Utána a juhászlegényt vasalva.

…Jaj de szépen kifaragták azt a fát,
Amelyikra majd a juhászt akasztják.
Fújja a szél gyolcs ingét, gyolcs gatyáját –
Mért szerette Szendre báró leányát…

Tác, Fejér megye; gyűjtötte: Csanádi Imre