Pável Ágoston: Szegények hulló könnyeit számolom

Szegények hulló könnyeit számolom
egymásba ömlő,
embercsapás, sóhajos utcasorokon.
Utcára került királyi szemét:
egyenkint és vékonyka szalagokban
csorog a sok könny szerteszét.
S én számolom:
tíz, száz, ezer és millió:
csepp, ér, folyam és óceán.
S a vörhenyeges láthatáron:
új Vízözön,
kozmikus, szörnyű Vízözön!

Szegények hulló könnyit számolom.
A szanaszét guruló gyöngyöket
eső és hólé
porral, piszokkal, hulladékkal
a szennycsatornán egybemossa.
De én ebben az undorító
moslékban is látom a könnyeket:
mert véresek,
mert vörösek
s minden szemétnél, hulladéknál
számosabbak.

Szegények hulló könnyeit számolom
a jóllakottaknak kövér,
süket küszöbein
s rideg, taszító ablakrácsokon.
Minden istenadta cseppje
hulltában ólomszemmé merevül
s tompán koppanva zörget
a zsúfolt kamrák, boldog tűzhelyek körül.
S csodálatos:
nem hallja senkisem,
vagy alig valaki
a rimánkodó, fenyegető kopogást,
a szakadatlan jégesős morajt!

Szegények hulló könnyeit számolom
barakok, gyárak, bérkaszárnyák férges vackán,
s könnyes malterből születő
új, cifra palotákon.
Minden istenadta cseppje
hulltában kis fullánkos piros lánggá lobban,
mely gyújt, ahova cseppen.
S csodálatos:
nem látja senkisem,
vagy alig valaki,
mint nyaldossa az éhes lángözön
fejünk felett
a korhadó, kiszolgált,
szúette, ósdi gerendázatot!

Szegények hulló könnyeit számolom
fülledt csapszélek, lebujok
olcsó, keserves, bűnös mámorában;
temetőknek és templomoknak kolduskapujában
a könyörülő Jézusisten
útszéli pléhkeresztjének tövén.
Számolom szünös-szüntelen,
nappal és éjjel, úton-útfelen,
amerre az ínség terem.
Minden istenadta cseppje
hulltában maró vitriollá evesül.
S csodálatos:
Nem veszi észre senkisem
vagy alig valaki,
miként dagad
a rákos tályog napról-napra
a testemen, a testeden,
mindenkinek
kínok között vonagló, gennyes testén!

Szegények hulló könnyeit számolom
titokban meglapulva
vityillók kormos, csüggedt pitvarában,
s kis vékás malmok üres gádorában.
Most hull a könny, csak egyre hull,
s fölöttünk a könnypárás ég is
mindjobban sűrül, komorul.