Fehér Ferenc: Vajdasági kesergő 1949-ben (2)

Házunk ereszétől elszöktek a fecskék,
házunk elejéről lepereg a festék
   s nem meszeljük újra.

Gyerekünk ha látjuk, gyerekünk csak éhes,
asszonyunk csitítja, s kedvünk semmivé lesz –
   káromkodunk újra.

Aki ma még ember, holnap rossz gazember,
apa a fiával nyíltan szólni nem mer,
   mert hogy az besúgja.

Lányunk asszonyöle, lányunk foltos inge
mosatlan bánattal telis-teli hintve, –
   vágyik tiszta újra.

Rongyos kedvvel áll be rongyos asszonysorba,
s rongyos ura mellett rongyait, ha unja,
   lehet tiszti kurva.

Búzánk búval vetjük, búzánk learatjuk,
aztán elrabolják véres kezű fattyúk,
   s nem várunk már újra.

Házunk ereszéről elszöktek a fecskék,
házunk elejéről lepereg a festék
   s nem meszeljük újra.

Gyom veri fel kertünk, gyom veri fel lelkünk.
Megbújt jó erőnkkel bé gyávák is lettünk –
   gyávák újra s újra.

                                               Újvidék, 1949. november 2.