Sajó Sándor: Éj a szavadban
Ragyog az ég. Az úr leheletére
Csillognak rajta rezgő fénypihék;
Tündöklő titkok halkszavú zenéje
Zendíti át a mindenség szívét.
Tündöklő titkok égi messzeségben,
Szomorgó csend az alvó föld ölén;
Ezernyi árnyék kél-száll észrevétlen
S feketeszálú fátylat sző körém.
Árnyékot, csendet múltak lelke zsongat,
Valami sóhajt, – tán a föld alul…
Valahol messze nóták haldokolnak
És búza sír és rózsa szirma hull.
A csillagokban Isten lelke reszket, –
Mi rezeg itt a nyárfalevelen?
Mit panaszol az út kőkeresztnek
Borongó emlék, síró sejtelem?
Nagy, titkos érzés zeng a némaságon
S szívemre száll egy halkszavú dalon:
Két végtelenség van e nagy világon, –
Az isten és a magyar fájdalom…