Jung Károly: Pannon esti zsoltár

Ha partba ütötte orrát
Az utolsó ladik is,
Ha már mindenki
Mécsgyújtásra készülődik,
A tiszteletes az égre néz.
Mint szép híves patakra
Szarvas kívánkozik,
Szava úgy száll
Az Úrnak lába elébe,
Vele a halászoké,
Pákászoké, földmívelőké.
Erre elhallgat minden
Erdei vad a láp vizében;
Vízben nézi magát a falu is.
S messze túl a szökevény,
A bocskoros, az ingoványban;
De benne az idegen Hold is.
S látja benne magát az Úr,
Az örök csillag-mécses,
Miközben könyörgés,
Fájdalom száll az ég felé.