Balla Gyula: In memoriam Sáfáry László

Szívemig érő télben átlőtt
farkasordítások, miatyánkok,
csillagra merevedő szemek
között állok szerelemtelen:
gyermekálom-pelyhekben
száll alá az ég,
s kézmeleg fegyverek
csipkézik mindnyájunk szemfödelét.

Kisebesedett lövészárokban, füvek
virágok édes gyökereit cirógatva,
Whitman, Baudelaire, Ady csodáitól
kicserepesedő életemmel, ó, mit tegyek?
sehol-nincs-vége hómezőkön
szügyig süppednek megbokrosodott
dalaim, az egykor csecsemő-szelídek.
Ó, mit tegyek az életemet átvérző félsorokkal?

mit az Antarktisz-hideg végtagjaimmal,
verslábakkal, rímekkel, asszonáncokkal,
gyöngyhalálú kedveseimmel?
mit tehetek a szívünkig érő télben,
csillagra merevedő szemmel,
szerelemtelen?

                                                                        1973