Reviczky Gyula: A pozsonyi ligetben

Itt vagyok, újra itten!
S te még a régi díszben
Állsz, én szép ligetem.
Utaidon bolyongok,
S a virágok, a lombok
Mind összesúgnak: Ismerem!

Hajdan, tavasznapokban,
Gondtalan’ itt bolyongtam,
Ez árnyas utakon.
Itt járt kacagva szépen;
Nevét hány fába véstem!
Itt írtam én első dalom’.

E fák alatt viseltem
Bánattalan szívemben
Fájdalmat, édeset.
Itt olvastam szemében,
Hogy értem ég, csak értem;

Itt ujjongtam: Szeret! szeret!
S itt, ez a pad tudója,
Hány meglesetlen óra
Kínálta élveit.
Volt szeretőm, barátom,
Ifjú szívemben álom…
Itt éltem át a mennyet, itt!

Óh, hol vagy drága hajna!
Legelső sugaraddal?…
Hová, hová levél!
Hol vagytok, édes álmok?
Mit súgnak a virágok?
Csitt, csitt, a lomb miről regél?…

Ah, álom, álom, álom!
Azt mondja, ifjúságom
Mulandó, hűtelen…
Szép ligetem, virulj csak,
S te szív, álmodd a múltat
Még egyszer át, s légy csöndesen.

                                                             1880