Lengyel János: Rossz vers
Mint Prága felől
Kárpátok alján
– Bohémia,
Lelkében háborog
Az ember,
Poharában békés itala.
Másokat vádol ajkunk,
Szánalmat forgácsol szava.
Miközben vermünket
Ássuk,
Izmainkat feszíti
Ásó, lapát, kapa.
Magyar szót szánunk
Agyarral,
Döfni, marni, átkozni
A jelent.
Egyre kevesb ki tudja,
Magyarnak lenni
Mit jelent.
Mi rosszkor születtünk
Orosz korban,
Rossz helyen.
Egyesek halált vedelnek,
Mások élnek
– Korhelyen.