Vinczy György: A Kolozsvárról lett kuruc ének

Ritkán kellő – híves szellő
Fú téged Kolozsvár,
Csak Kisasszony – s Jakab közt van
Te benned egy kis nyár.
Kül ezeken – túl és innen
Ködment le vess bár:
Görgényháta vagy Kalota
Heves tőled elzár.


Jól esmérlek – s úgy dicsérlek
A mint most hozzád fér:
Szilvád, szőlőd – teljes üdőt
Bár hogy csak ritkán ér,
Mert vagy rogya – vagy dér rontja.
Vagy elsüti a dér;
Ha történik – hogy megértik:
Pezseg benned a vér.


Szép embered – jó kenyered
Nem éri fel Erdély
Pannónia – Polónia,
S több keresztény kvártély;
Ha mit vész, adsz, – bővön pénzt adsz.
S az árud sem csekély;
Kenyér, bor, hús, – van sok árus –
Az éhségtől ne félj.


Négy piacsort – ha jársz, lelsz bort
Ínyed ha jovallja:
Kit bizonyít – mikor visít
A Lábasház alja,
Melyet fundált – hogy pénzt talált
Varga Pál, azt vallja:
A ki szomjú – sóhajt és fú,
Míg meg nem kóstolja.


Második sor – mely mindenkor
Napkeletről fekszik,
Ki ott sétálsz – ott is találsz
A mi néked tetszik.
Kedd és péntek közt – sok szép eszközt
Zsibvásárban tészik
Találsz boltost – akár foltost,
De mind pénzen vészik.


Az harmadik – a kik kérdik –
Tordára megy farral
Egy tarka ház – ott megaláz
Vagy éltet nagy garral;
Szóval fogod – ott a dolgod
És nem erős karral,
Vagy megépít vagy szegényít
Ha élsz perpatvarral.


Fordulj délre – az hol télre
Kevés verőfény süt:
Az mint hallik – ott több lakik
A ki másunnan jött,
Ki társával – ki másával,
Nem ágyasba esküdt,
Sok baj-páros – és gúnáros
Nem kell ehhez nagy hüt!


Monostorról – ehhez farol
Egy igen szép utca:
E kezd telet – hideg szelet
Ha közelít Luca.
Szélin kopog – közin csupog,
Ki közepét ussza,
Ez is szeret – oly kenyeret
Melynek forott ducca.


Szegény ó-vár – bezzeg sok kár
Foly te rajtad sokszor!
Van míszered – nincs kenyered,
Elapadt most a bor;
Ez veszélynél – jobbat vélnél
Ha jutna rád a sor:
De jutalmad – s szabadalmad
Megdúlta most a tor.


Ha Claudia – most látnia
Jőne e kis várnak:
Sírva szólna s panaszolna
Claudius császárnak…
Több ott száma – mint a váma
Munkába a kárnak,
Mely ha akad – meg nem apad:
Mind gubában járnak!


Hajh! régi híd – te is, elhidd,
Megromlál sok ízben,
Ha meglátnád – mostan utcád
A szép, Szamos-vízben!…
Pusztaságod – ha vigyázod!
Nincs egy ép ház tízben!
A mi kellett – mindened lett
Mikor voltál díszben.


Szappanyosok – de hol vadtok,
Hogy egyik sem toppant!
Csak nevetek, – de mívetek
Ez utcától koppant’
Minden háznál – sem találnál
Talám egy rúd szappant;
Nincs tojáson – tyúk ott, az hon
Tartanak sok kappant!


Azt fogták rád – vagyon gatyád, –
Ez bizony becsület;
A ki ott járt – látott két szárt
De melyik az üllet?
Ha szappan nincs – ily hírt ne hints.
Mi téged nem illet, –
Szappanfőzést – avagy mentést,
A ki rád kérdhet.


Magyar-utcát – mondod-é hát
Megérdemlett okról?
Mert ily nevet – talám nem vett
Csak ott a várfokról,
Holott ott szászt – többet találsz
Ha vigyázsz számokról:
Ezt a posta – délről hozta,
Régi magyarokról. –


Tés-utca vagy, – noha nem nagy,
Magadról azt véled,
A ki neved – puszta helyed
Szentegyházról vészed;
Holott senkit – meg nem szentit
E szent nevezeted:
Hogyha pénzrül – szőlőízről,
Nincs emlékezeted.


Hajh te Közép – ha lész oly szép
Mint régi üdőben?!
Utca valál – de megromlál
Sok ízben erődben;
Ezerhatszág – úgy megaláz
Tűzzel ötvenötben…
Mind azóta – ki gondolta
Hogy keverj ily ködben?!


A nagy vidék – vármegye s szék
Kapudon bejövén,
Ha mit hoztak – fáradoztak
Házaid szemlélvén;
De most, hígyjed – ha szemléled,
Csak olyan mint a szén:
Fundamenom – pádimentom
Ganéval van telvén.


De hogy vetted – eredeted
Szekvens a királyról;
Mert Hunyady – és Bocskai
Köttek az ó-várról;
Talám hozod – rakonságod
Szép Fejér Mihályról
Sok ötvesed – lehet ösed,
Azoknak számokról!


Hej szép klastrom – hány volt ostrom
Kiken által mentél!…
Utcád rútult – házad pusztult,
Kiket építettél.
Farkas neved – de már szíved
Nyúlnál is inkább fél:
Mert farkasok – nagy éh sasok
Sóhajts Torda – kinn kihorda


Az halál sok testet;
Által emésztettél!
A kikkel bírsz – csak ritkán írsz
Azokról már estet;
Csak egy ház van – a ki ugyan
Lehet benned festett:
Mert az ínség – sok ellenség
Tett belőled restet.


Hát te búza – honnét huza
A sors ily neved rád
Mert még ingyen – zabod sincsen
Nem hogy volna búzád!
Másnak sem adsz – ha a piac
Drága pénzen nem ád;
Ha ott vehetsz – nyertes lehetsz
Úgy töltheted meg szád.


Küs-fazekas – benned a kas
Szintén megüresül,
Szűk kenyered – mert megeszed
A míg a más megsül
Te vétséged – feleséged
Mert sok gyermeket szül,
Méltán búsulsz, – mert csak pusztulsz,
Kőfalad sem épül.


Hát Szén utca mennyit usza
A szörnyű veszélyben!
Most sem nyugszik – csak valyuszik
Búban igen mélyben…
Kik akadtak – hajdan laktak:
Hírek sincs Erdélyben.
Ott minden ház – csak merő gyász
Böcsben van csekélyben.


Múzsám hozzád – kés-mester ád
Még egy követséget:
Hol kaphatták – tű apátok
A kés-mesterséget?
Ha nincsen ács, – ötves, kovács,
Nem ad oly vérséget…
Nem feleltek de már tesztek
Ritmusimban véget.


A ki szerzé – s ezt éneklé
Ezerhétszázhatban,
Kuruc sereg – hogy kevereg
Vár körül a hadban;
Szöllőnk szűri – népünk tűri,
Van éhség sok házban,
Kézimalom – mert unalom:
Hitesd el magadban.

szozattv


szozat a tiszta hang Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet
 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf