Bartalis János: Az erdélyi országúton
Holnap!
Tegnap!
Összefogom a hegyek redőjét
és a világ tudomást szerez a bús székely fiúról.
A föld hátát kovácsolom.
És a lelkeket sirattatom.
Megríkatom a fákat.
Hegedűt tákolok halvány fűszálakból.
Kikericcsel hamvazom fel kalapom.
Ezüst vonót pödörítek szálló ökörnyálból.
Aranynótát játszom kukoricaszár muzsikán.
Világszép kedves, ne félj!
Meghódítom a világot.
Karodon gyermekem.
Sokáig nézem ezt az új csodát.
Lelkem gyönyörűséggel telik meg.
Féltő apai szomorúság borul rám a véres időből.
Fájó dac virágzik ki két elvesző karomból
És elindulok,
tétovázva,
mint bús senki fia – világgyőzelmet megnyerni
az erdélyi országúton.
