Rab Zsuzsa: Halhatatlan szerelmesek
Halhatatlan szerelmesek,
akik rózsával, gitárral,
kamaszos hipertóniával
úsztak lobogó gályán
a századokon át.
Rómeó Júliával,
Auccasine Nicolette-el,
virágabroncsos fejjel,
egymás ámbraillatú testét
újra meg újra úgy simogatva,
mintha először,
mintha utólszor –
könnyű volt egymást szeretnetek.
Ődöngenétek így,
öt-hat-hét évtizedbe összezárva,
szüléseken, inflációkon át,
háborúkon, injekciókon át,
hűtlen kölykök után remegve,
ácsorogva hivatalfolyosókon,
csúnyára öregedve,
visszerek hálójában vergődve,
hipertóniás részegségben tántorogva,
vénség rossz szagú párái között,
borogatások, gyógyszerek között,
és mégis így, egymást karolva,
így, vak-vezet-világtalant,
ilyen halálos ölelésben,
ilyen halálig-ölelésben –
ifjan-halott szerelmesek,
rózsátok bizony meghervadt volna,
a gitár összetört volna,
zátonyon szomjan halt volna a lobogó gálya.
Itt csoszog Rómeó és öreg Júliája.