Sinka István: Szeretőért - szerencséért...

Birizdón egy régi ólban
heten mosdottunk meg hóban.
Kettő közülünk gulyásvolt.
Ők suttogták, hogy a hólé
tavasszal nagy újulást hord.
Szeretőért – szerencséért
meg is mosták egymás hátát –
én meg a kis kócos bojtár
balfelől a szívem táját
kerek két tenyérnyi helyen
mostam meg, az élet ellen.


A másik négy kondás legény
volt és mindegyik holt szegény.
Hullt rájuk a nagy hóhullás.
És megmosdottak négyen ők is,
hogy ne fogjon rajtuk a rontás.
Velük újra sorba álltam,
hogy kinyújthassam, amíg lehet
még egyszer az élet ellen
soványszárú két kezemet.
Mondják, így tett az apám is,
ebben hasonlítok rá is.


S jaj bizony akkor tavasszal
tele volt a táj panasszal.
A négy kondást megrontották
s a két gulyásnak szeretőért
Pándpusztán vérit ontották.
Érintetlen én vagyok csak,
a legkisebb a hét között,
s emlékek tűnnek fel néha
hányódva a szívem fölött.
De én már csak annak élek,
hogy hosszú ne legyen az élet.

szozattv


szozat a tiszta hang Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet
 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf