Bíró András: Reménykedő ballada

-- Sinka Istvánhoz –

Sinka Pista, költő bátyám,
Gondolom, még emlékszel rám,
Köri elnökként kértelek,
Várna rád a diáksereg
Gimnázium dísztermében,
Légy vendégünk, légy vendégem,
Jó húsz pengő erejéig,
Egy órácskát verselj végig!

Mikor köztünk megjelentél,
Nyár hajolt ránk, futott a tél,
Balladás szívedből folyvást
Szakadt a szó: bérest, kondást,
Csőszt és betyárt felidéző,
Aztán, az a legszebb, végső,
Versek verse, legjavából: -
Az „Anyám balladát táncol…”

S hogy vége lett a szavadnak,
Tenyerek ölben maradtak,
És csak a csönd, az dobogott,
Künn a tél hóhullást hozott…
Sóhajnyi csönd, - majd az élet
Tapsviharral jött el érted!
Hány év telt el? Hatvan, hetven?
S hány év kell még, hogy teremjen
Gyümölcsöt balladás könyved,
Nekifeszülve időnek?

Ha élne most Arany János,
Fiává fogadna! Bár, most
Komisz, cudar idők járnak,
Nincs esélye a csodáknak.
De ne búsulj Sinka István,
Leszel te jó botos-ispán!
Kibotozod e hazából,
Csak úgy, Isten igazából,
Kik kezet emeltek drága,
Anyaként óvó hazánkra!

Érdliget, 1979. december 3.