Csighy Sándor: Elpihent a nyár
Elpihent a nyár…
Ami kincse, szépsége volt
elvettük tőle…
Kiraboltan fekszik a holt.
Virágát, színét
csengő csókban szétosztottuk…
Szerelmétől,
illatától megfosztottuk.
Most pihen némán…
Nem is pihen, egész halott.
Rózsátlan ajkán
hűlt szerelmek, néma dalok.