Szántó Róbert: Magános út

Láttam őket mind mind
Idebenn s odakint
Részeg tülekvőket,
Kik habzó ajakkal
Győzve elbukottan
Polcokra törődtek.

S szánó mosolyomra
– De bánom azóta –
Oda se figyeltek.
Velük hogyha tartok
Dús, virányos partok
Elibém sietnek.

Láttam őket gyakran
Hízelgő kacajjal
Hétrét görnyedőket…
Nagyok után járó
Morzsákat beváró
Fenelegénykéket.

S belecsaptam sírva
Lantom húrjaiba…
Magamnak daloltam.
S porba sose hajtám
Ősi, büszke turán
Királyi derekam.

Láttam őket, láttam
Mikor még ott jártam
Eszmények zenitjén…
Egymást hogyan tépték
A jó és a Szépség
Megfeszített testén.

Hangos siker járt a
Bátraknak nyomában…
S szerencse vonatján
Tova robogának…
Magam és a bánat
Egyedül maradván.

Részeg törtetőkkel,
Hétrét görnyedőkkel,
Sárba a szentséget
Cipelők hadával,
Ős parazitákkal
Venném föl a versenyt?

Vagy leszakad rátok
Égő alkotások
Feledések leple…
Vagy ma… avagy holnap
Világok omolnak
Lábaim elébe.