Deák Mór: HÉT

– a meg nem írott könyvekből

lassan mindenki különb nálam
bízik magában ha nem másban
magányos nem marad

nekem mintha már mindegy volna
mikor fulladok  sörbe borba
csak nézem hogy szalad

fut menekül előlem minden
amit kellően nem szerettem
s nem szeretett viszont

ridegnek kellett volna lennem
elkerülve hogy életemben
ismerjem az iszonyt

s csak úgy csináljak mintha élnék
aki még nem görnyedt kétrét
nem tudja mi a sár

én fölismertem magam benne
és fogalmam sincs mi lehetne
a mentségemre már