Deák Mór: MÉRTÉK

Poharam peremén
megcsúszott a Nap,
és belepottyant az italomba.
Ittam én már Holdat,
éjfélt,
úgy ittam, mintha a Nap volna.

Nem veszi észre senki,
hogy este lett.
Hogy bennem este van.
Ezt az italt
most mégsem iszom meg,
nem ürítem poharam.

Fölfele tartom
s emelem addig,
míg izmom és inam szakad.
Látod,
nem is vagyok büszke.
Pedig a helyén van a Nap.