Petri Mór: A honszerző Duna

Pajzsa vagyok a Dunának
S mégis, mégis csorbítnának.
De elég volt a bántalom,
Világbaj az új uralom.
Az Ég tovább mégse büntet,
Visszaszerzi örökünket,
Egész révét ős csatáknak,
Forrását közboldogságnak.

Egy a Duna s ezervéünk,
„Honom könnye,” tenger vérünk,
Honfoglalók ütőere,
Ütőere, főereje.
A balga vágy, a balga gát
Ezt metszi át, ezt vágja át.
Ha bántjátok, elfojtjátok
Éppúgy dugul a forrástok.

Felragadom régi kardom,
Téged is véd igaz harcon,
A Duna hű szívvel vár itt,
De ha sérted, vérré válik,.
Kardom sujt, de karom ölel,
Békejobbom nyujtom: Jövel!
Boldog réve ős csatáknak
Vihet békét a világnak.

1932.