Fülöp Kálmán: Ma és holnap

Csak nevetek a
rongy idő túlkapásain,
a tegnap igérete
valami más volt-
átalakult a bárpult
s nem mosolyog
a pohár ha lágyan
szemébe nézek,
kesernyés,áporodott,
borízű perc
ordít bele a csendbe
s valakik rendre
kiokttnak,vigyázz,
magad kárára teszed-
szememben másik arcát
zokogja a holnap!