Kölcsey Ferenc: Zsarnok
Virtus s igazság zengtek nyelveden,
De gyûlölte mindkettõt szived;
Csak leple volt hatalmad bûneidnek,
S szádban a törvény átok leve.
Ezüstkehelyt ürített a gonosz asztalodnál,
Kivûl az ajtón sírt az üldözött.
Még egy falatja volt az éhezõ szegénynek,
S elrablottad azt;
Avult fedél óvá még a szelektõl,
Hideg vérrel hajtád ki onnan is.
Hajh bujdosott az õsi lakhelyérõl,
Sápadt neje
Keblében vitte kisdedét, s panaszát
Poroszlód azt korbáccsal ölte el!
S terád bízatott-e ezreknek boldogsága,
Hogy árulhasd pénzért véröket?
S neked ád majd márványt s nagy nevet a hízelkedés
O Rabló, sírodon?
Cseke, 1823. április