Bágyoni Szabó István: Versvirágvasárnap

ahányszor hó hull        s az idő mélyén
valahol egy-egy füstös Pilvaxban
himnuszok kelnek istenek arcán:
annyi tavasz van
 
aztán a Nagy Út       Pozsonytól délre
Zerintől Csíkig s át Kolozsvárnak
hol költők s bohócok vérébe rejtett
tizenkét pontos imára várnak
 
mint apostolok        pont tizenkettő
fohászuk gyűjti a nyüszítő szél
Nemzet kellene vagy Dal a nemzetnek
mely istenekkel versenyekre kél
 
egy Haza kéne        hisz' szertepörög
havak hulltában s gyökerek táján
ha kifut az égre s szitokká válik
minden mondatunk a föld orcáján
 
az az egy kéne       Isten tenyere
imát és átkot megtartó mákony:
s jöhetnek havak időördögök
törhetnek ránk cári paripákon
 
Urunk ha értesz       bólints a fákkal
bukkanj fel egy-egy füstös Pilvaxban
ne hagyd hogy bohóc s költő kikapjon
röptesd a dalt ha hívó tavasz van
 
a Verset indítsd       mi nem vetélt el...
a győztes sorok valahol várnak
valahol nincs versfegyverletétel
se vers-Arad       csak versvirágvasárnap