Nyárádi Szabó Zoltán: Lidérc
fölötte sarlós éjfél
átlátszó ködben
hold-szögek
hal-ünnep
a partfalak mélyén
illanó nyitott-szeműek
hálóba hullna
préda lenne mind
ám kipusztultak
az önkéntes halak
a kék szélből is
vaksötét lett
miféle alaktalan alak
mintha szárnyat bontana
és fehér
gomolyog
fordul
nyúlik
égig ér
két oldalra hajlik
hosszan elhasad
tömörül
óriás labdaként szalad
cérnaként vékonyra feszül
gömbre érik kegyetlenül
és úgy közelít míg megvakít
a lidérc keres valakit