Gaál Áron: Május közepén, a rigó

Május közepén, akár a kések
hosszú esőcseppek szabdalják szét
az élet apró dolgait
a szoba kirakatából, mint, ama város
csatornáinak partján
az ezerféleképpen is ugyanaz a nő
megélem a percet
egyiket a másik után
ahogy odakint a szélben bókol a birs
egy keskeny és hosszú városi kertben
ami szegény Modigliani szögletes arcát
vetíti furcsamód elém
pedig a szívbéli város, Párizs
sikátorairól mit se tudhat
az, az egyetlen rigó, ami nem vesz tudomást
a három ezüstös fémváza
sápatag virágairól
sem a sakkról, ami játékosra vár
dobozba zárva még, egy szemüvegtok alatt

Május közepén, akár a harang
ami a fogyó fényben tegnap este szólt
Keresztes Szent János itteni templomából
zengve imáját a szürke ég felé
eltévedt bombák angol záporát felidézve
a lelkem közepén
(ha van ilyen mértani pont)
ülök a kanapén idejétmúlt gondolatokkal
egyfajta meghasonlott jelen idő
tárgyiasult formájaként
arccal egy Van Dycki kertnek
háttal a vöröstéglás házak terelte utca
globalizálódott zajának
egykori gyarmatok teáit kóstolgatva
szőke sör ízét, Mademoiselle Pogany
és valamelyik avignoni kisasszony
vagy éppen Jeanne Hébuterné lusta izgalmát
képzelve a májusi hideg ellenében is nyíló
sárga és rózsaszín, lila és kék bimbók közé

Május közepén, akár a zaj
ahogy a telefon csörög türelmetlenül
egy idegen hanggal az életem túloldalán
felhívva magára álmodozó figyelmemet
nem tudom mi a nagyobb baj
az, ha sokadszor, megint elszalasztom
az ábránd megtestesülésének
lehetőségét
vagy ha sokadszor megint, nem szalasztom el
hogy döntetlent játsszak (virtuálisan persze)
a halállal
s egy pillanatig elhiggyem legalább, hogy
egy vesztésre álló helyzet győztese vagyok
a hosszú esőcseppeket
és az élet apró dolgait számba véve
egy szoba kirakatában
valahol Európában
május közepén
ahol a rigó…

                                                  Entschede, 2006 május 19.