Vasi Ferenc Zoltán: Évfohász

Az első tavaszi pillangóban
megláttam, hogy ez a tavasz
az a Tavasz, miről csak
Édesanyám álmodhatott.
Édesanyám énekelhetett,
hogy: fia nem lesz soha
Isten elmázolt mocska,
hogy: átfényesülnek a napok,
nyári-őszi-téli éjek sodrán,
arcok rejtekében boldogan!
Szép, hogy vagyok.
Szép, hogy olyan vágytelien
táplálja a Hold-csodás
íziszi hajlamot:
lehetek elmúlandón – talán! –
Földet teremtő belső Napod.