Czipott György: Úrnapja
Jönnek,
csak jönnek hírek.
Már megint gyász…,
nahát!, már megint!
El is határozza.
Vasárnap... igen,
legalább vasárnap.
Tűvé tesz érte.
Éjbőrkötésű, tenyérnyi.
Szíve fölötti zsebbe.
Emelkedett, beleborzong
az olcsó tükör előtt.
Találomra fényrenyitja.
Mélázik csöppöcskét,
babrál egy hártyalapot,
a dallam…, az a dallam…
Képtelen megidézni.
Nem emlékszik.
Elfelejtette?…, nahát!
Nem- em- lék- szik!
Nahát...
Tétován becsukja.
Visszateszi.
Kikapcsol televíziót,
kaktuszon igazít...
Elvágólag.
Nyújtózik.