Harsányi Lajos: Imádkozz értem

Sok hárfa szól estende ablakomnál.
A bor, a zene csalogat az éjbe.
Behallik a kísértetek beszédje.

Az ablakomat megverik virággal,
A nagy kapura koszorúkat fonnak
És zengő hártya-dobokon dobolnak.

Ilyenkor piros mécsem előtt sírok.
A Mindenszenteket hívom esengve,
Szentelt szalagot kötök a kezemre.

Az arcomat tüzes lehellet éri.
Én visszanézek és halálra válván
Látom: ifjú fejemnél áll a sátán.

Én sikoltok és hívom az Urat.
De a sátán nevet rajtam sikongva
És reszkető kis mécsemet kioltja.

Így élek, asszonyom, így élek, költőm,
Kísértésektől szabadult testvérem.

Ma este is – imádkozz értem!