Czipott György: Fölmagzott idő

Poklok
lakkos karmú
kufárai jönnek.
Jönnek kútmérgezők,
kínbombacsináló
szelídített apák,
rácsosíriszű anyák,
bársonytokú kést örökítők
és aprószent tekintetű
kilencéletgyermek katonák.
Elénktestülnek keselyűk
átoköklendett köpetéből.
Halál szálláscsinálói jönnek,
mindig az úr nevével,
mindig lobogósan.
Világ súvadó peremén
fölmagzott már az idő.
Perselyes hiteket csencsel
testvérért, lencséért
betelhetlen vágy szakadásig.
Minket?, bénít hitetett bűn,
görccsé szaggatja akarásunk
kölcsönbe kapott gyász
és megvérző igeként,
málló homokkövekbe véssük
hitványmagunk gyámolítását.
Erős vár a mi Istenünk!...
Vesztünk hídfőállásain át,
gátatlan, ez újra özönlés.
Mindig az úr nevével.
Mindig lobogósan.
Csillag alatt.