Báger Gusztáv: Ballada

Valaki egyszer, valahol
egy tiszta forrásra lelt.
Senki nem tudta addig, hol volt.
Izmai újjászülettek,
gerince kiegyenesedett,
láthatatlan szárnyai nőttek.
Az újságok és a tévé hírt faragtak
az új patak felfedezéséből.
Emberek özönlöttek a vízhez.
Piszkos talpaikkal beletapostak
minden e világi gondot és bajt,
pletykát és káromkodást,
könnyet és vért, utálatot és irigységet,
vitát és filozófiát,
profán gondolkodást és önző attitűdöket.
A forrás kibírta.
Nagyobb volt öntisztulása, mint undora.
Hatalma volt: a Csodák Kútjából
táplálkozott.
Félrevezetéssel vádolták
a gyanútlan felfedezőt,
az újságok és a tévé
hírt faragtak a perből.
A forrás tündérei elhagyták a felszínt,
a kövek közt fehér gyolcsing hirdette tovább
az ártatlanok igazát.