Arany-Tóth Katalin: LÉT-REFLEXIÓK

1.
A pókhálóban vergődő
aprócska rovar
egy szoba sötét sarkában
senkit nem zavar.
Minden, ami láthatatlan,
tudaton kívüliként
porlad szét. Így lesz belőle
talp alatti söpredék.

2.
Fegyelmezetten állnak
kiszámítható pontokban
a falra vetülő árnyak.
Mindegyik épp olyan,
mint a testbe zárt lélek.
Gúzsba kötve, megfeszítve
a mozdulatlanság szorosan fogja,
míg a sötétség valamennyit összemossa.