Kersék János: Volt, nincs

Hol a kedvem, nevetésem?
Volt. Nincs.
Próbálgatom. Nem megy még sem?
Volt, nincs.
Sok szép tervem, akaratom
Szétporzott a sorsgaraton;
Büszke vágyam, édes álmom,
Jaj nem lehet rátalálnom:
Óceánba süllyedt, holt kincs…
Volt, nincs.

Édes hangod, lágy harangszó…
Volt. Nincs.
Nagymessziről visszahangzó…
Volt. Nincs.
Keresem az elmúlt évet,
Lelkem mindig arra téved;
A boldogság egyre messzebb,
Sajog, vérzik, sok ezer seb.
Óceánban süllyedt, holt kincs:
Volt, nincs.

A boldogság palotája:
Volt, nincs,
Árnyas parkja, rózsafája:
Volt, nincs…
Hol itt állok megraboltan;
Én vagyok-e, aki voltam?
Jaj, a szívem, oly üres lett,
Rózsám elhullt, hogy kifeslett,
Óceánban süllyedt, holt kincs
Volt nincs.

Ölelés, csók, elmúlt minden.
Volt, nincs…
A nyomukat könnyel hintem…
Volt, nincs.
Tündér-álmok rózsakertje,
Szél megtépte, gyom felverte;
Mint kőszobor állok ottan
Csonkán, bénán és kopottan,
Óceánban süllyedt, holt kincs,
Volt, nincs.