Áprily Lajos: Fűzfa-zsongás
Hogy zsong, zenél a barkás fűzberek!
Aranyzöldjét ragyogva tükrözik
a kecskebékás tócsák, víz-erek.
A zsenge lomb bodor barkáiban
tengernyi méh tolong, toroz vígan,
zsákmányos, sárga lábbal elrepül
s helyére frissek zengő ezre gyűl,
s a fényben zsong tovább a bacchanál.
Az ölyv, mely szelte fenn a kék eget,
ezt hallja tán, hogy most szitálva áll…
Ha fűz lehetnél, barkás fűz-liget,
lelkem, hogy zsonganál. Hogy zsonganál.