Soltészné Nagy Emma: Asszonynak lenni

Asszonynak lenni – oly szép és nehéz:
lesni a párunk rebbenő szemét –

Nincsen-e bánat fellege benne,
nem rejt-é gondot szótalan csendje?…

Asszonynak lenni mégis csodaszép:
derűbe vonni a párunk szemét –

Nagy meleg jóság dagadó árján
szép meleg szóakt bontani száján…

Arccal megbújni kemény tenyeren -
asszonynak lenni több mint szerelem…

Állni szívéhez védő fegyvernek –
hátha a latrok akkor nem mernek…

Pedig hát – Földünk álmok kudarca,
asszony a ködben, – mit segít rajta?…

Asszonynak lenni mégis csodaszép,
nincsen a földön ilyen csoda még –

Csak ez az egy volt s ez az egy marad
embervér-párás fellegek alatt…