Czigány György: Vágy

Szokatlan útjelzők gyúlnak, futó
sorompó-lámpák, karácsonyfa-díszek
repülnek – valaki talán
kihajított egy kosár aranyalmát!
Vagy nem: itt vígan pattogó
teniszlabdák sora világít –
balról dobják be őket és jobb oldalt,
a leálló pályán túl árkot ugranak:
hullámvonal – finom jeleknek
sebes és égő vonulása.
Szemek.

Megtorpanva még látjuk az utolsók
súlyos árnyék-testét. Nem félnek tőlünk,
nem szeretnek minket; sóvár és gyöngéd
tekintetünk nem sérti őket, de jóságunk
szükségtelen. Fölösleg a találkozás,
erdő, autóút tévedése –
baleseti veszély. De semmi,
a szarvasok már elvonultak.