Tollas Tibor: Ima földanyánkhoz
Szörényi Évának
Ki fényre szültél, nem tudok arasznyi
létem után sem tőled elszakadni.
Mint feltörő fák gyökere a mélybe,
húsodba vájok végső ölelésre.
Ölelj hát vissza, ős öledbe rejts el,
csontig sorvasztó szörnyű szerelemmel,
táplálj, feledés hűs tejével altass,
a sejtek láncát oldd fel, légy irgalmas,
lezárt szemhéjam új egekre nyitva,
szülessek újra roppant karjaidba,
fürdessen meg, mint téged tenger árja,
a nyughatatlan lelkek óceánja.
S tudván a törvényt türelemmel, némán
fogadjam sorsom, mit fiadra mérsz: rám.
Gyúró kezedben más és más alakban
valljam néked: a test is halhatatlan,
s gyönge csíraként rejts el göröngyödbe,
viselj gondot rám most és mindörökre.
