Zonda Tamás: Híradó

A Jánusz-arcú fény már halódó,
kinn töpreng a hó vagy dér szipog,
benn villog a képernyő, mint
hajnali napsugár a léckerítés verklijén:
gengszterek babrálnak térképünk felett,
gigantikus rabló-römiben csonkolt
hazánkra klórmeszet löttyint
a győzelem vicsorgó mámora,
hullahegyekkel bűvészkednek  buldózerek,
hátunkon biciklilánc rózsafüzére
tarkólövés
          szögesdrót
                           aknazár
                                      lapít a gammasugár:
a készülődő téboly humuszt nem terem,
elmúlik a táj  és meghal az álom
meghal a gyermek, a darázs,
a petúniás álmos délutánok,
a próféta WC papírba zúzva,
de szava kihallik:
„Halljátok meg Egek és vedd füleidbe föld,
a te tiszta ezüstöd salakkal rakva,
a te tiszta borod megelegyített vízzel”…  –                                            

Kinn a csend torlaszai, a hó, a dér
vagy a langyos folyókban tocsogó hidak,
fenn a hold színezüst érme billeg,
millió szesztercius kacsint,
és a Nagy Numizmatikus
kiköp a kormos végtelenbe…