Füzesi Magda: A formán innen

Túl minden jelzőn és rendelésen
Meglapul a dolgok lelke.
                    /Dsida Jenő: Túl a formán/

A domboldalon
fészket rak az ősz,
a szénaboglyák
földbe gyökereznek,
hazudj, jó tükröm,
pár ránccal kevesebbet.

Az ég peremén
hideg hold matat,
beszövi csenddel
a fakó vidéket,
miért is kérded,
hol van a vége,
kezdete-vége
a napnak?

Egy papírfecnin
egymás alatt szavak,
kenyér, tej, alma,
egy Csehov-darab,
és a jövő is,
leírva-leíratlan.
Mert túl a formán
úgyis egyre megy,
esteledik már
a kopár kertben,
én Istenem,
ugyan hová siettem?