Vályi Nagy Géza: Magyar jajszó
A kínpohár csordultig áll!
Sikolt szavunk, mint fergeteg:
Szívünk hét tőr sebezte meg!
Sikolt szavunk: óh jaj nekünk:
Nehéz kereszten görnyedünk!
Látó szemek, óh lássátok:
Itt négy tag fáj, négy seb sajog,
S a megcsúfolt vér égig lázad:
Igazságot Magyarországnak!
Sikolt jajunk – egekbe törj:
Siralomvölgye már e föld!
Sikolts jajunk az légen át:
Hazát nekünk: hazát, hazát!
Sikolts szavunk, zúgj, mennydörögj:
Óh vissza minden szent rögöt!
Sírok, csontok ünnepre várnak:
Igazságot Magyarországnak!
Sikolts szavunk, fájó jajunk:
Nyugat hű ércpajzsa vagyunk!
Ha nem legyünk, ha elveszünk:
Velünk pusztulsz Nyugat – velünk!
Látó szemek – óh lássátok:
Itt négy seb vére mérgez ám;
Átcsurog börtönünk falán,
S fekélye lesz egész világnak:
Igazságot Magyarországnak!
Sikolts jajunk, harsogj vadul:
A gazság tornya porbahull!
Sorsunk könyvében írva áll:
Megújhodunk: mint szent madár!
Míg cél hevét, míg eszem hív,
Míg áldozatra kész a szív:
A kard jogán, a vér jogán
Állunk meg Kárpát bércfokán,
S Hadak útján új csoda támad:
Igazságot Magyarországnak!
