Dutka Ákos: Júniusi szerenád
Álmatlan ül a Hold az egen,
Reszketnek a barna palota ormok
Ezeken a piros éjjeleken.
Ágyas szobák lágy rejtekén, a mécses
Csókos párokra veti sugarát,
A város mintegy óriási szív,
Reszketnek benne halk melódiák.
Szűzi nyoszolyákon forró lesz a párna,
A részeg vörös Hold csábít, bujtogat
Érzed? Úgy-e érzed valahol te is ma,
Hogy a vágy nyitogatja az ablakodat.
Nyugtalan álmú júniusi éjeke,
A részeg vörös Hold lassan lepihen
S mintha két tűz messze vészharangja lenne:
Kondul a szíved, kondul a szíved.
