Sík Sándor: Szénaboglya
Szabad fenyők gárdája közrefogja,
Füstös kúpjával, méltóságosan,
Mint egy korona, áll a szénaboglya.
Meg olyan zsenge, még egy napja sincs,
Hogy a serény vasvilla idehordta.
Azóta mást se tesz: emlékezik
Az illatos, a mennyegzős napokra.
Mikor mézzel viselős kelyheit
Reggeltől estig önfeldve járták
Szépségétől mámoros méhikék
És bolyhos testű bumfordi bogárkák.
Emlékeiben vissza-visszaját
Csillanó kasza, csurranó veríték,
És valami különös és meleg
Sejtésnek érzi ismeretlen ízét.
Fejére száll a pákosztos veréb,
És ő szelíden illatozza: tessék!
És békességgel várja a napot,
Hogy a tehénke jászolába vessék.
1942. augusztus
