Rakovszky József: Tűnődés
egyre élet életem.
Szebb világom boldog álmát
pillangóként kergetem.
Titkolódzók mit takarnak?
Mit fedeznek? Jól tudom!
Szürke port sem ér a titkuk,
mely gomolyg a vén úton.
Történelem táltosának
vad patái ködbe’ járnak.
Pártkönyvecském nincs énnekem!
„Nagy titkok”-hoz nincs közöm!
Ezt kirúgják, azt kizárják…
S még csak meg sem ütközöm!
Mért is tárnák mind elébem
azt, mi ember szégyene,
hogy bilincset hord miattuk
millióknak két keze…?!
Eltűnődöm éjszakákon,
míg reám nem száll az álom.
Titkolódzó ostobák közt
csendben múlik életem.
Gyűléseznek, s én magányban
árva lantom pengetem.
Új világom bár csak álom,
száz jelennél boldogabb.
Senki ellen nem vétettem;
lelkem békés és szabad,
de a sötét szándákuak
tudom, nyugton nem alusznak!
Pilis, 1951.december 19.
