Sinka István: Valaki sír a Duna-korzón
szép, szent habok,
hogy nem fordultatok vissza soha
rokontalan arcunkra nézve,
mely a fénybe és az estébe bámul csak szegény
és úgy hallgat csendes, nagy árnyak alatt,
míg lenn az ősfolyón a boldog Duna-
vízcsepp szalad és viszi forró,
fiatal könnyünket, mit elsírunk Pesten, lámpák alatt a Duna-korzón.