Túrmezei Erzsébet: Meddig?
sokak a nagycsütörtök éjszakáid.
S olyan kevés a csendes Jánosod,
aki nem ígér, nem fogadkozik,
de elkísér egész a Golgotáig.
Mert olyan könnyű azt kimondani
egy izzó percben: Meghalok Veled!
De annyi minden visszahúzna még,
ha ránk borul a szörnyű éjszaka,
ha megérint a fagyos lehelet.
Talán csak egy kis gyermek mosolya,
vagy a hitves könnyfátyolos szeme…
Susognak a szélben ringó habok:
a halászbárka, otthon képe hív…
Ó, legalább búcsúzni kellene!
Hamu alól az életösztön is
felparázslik: Ó, oly hirtelen?
Egy percre oly an szép lesz a világ,
átölel minden színe, illata!
…S már el is hangzott a „Nem ismerem”!
Uram, Teneked sok a Pétered,
sokak a nagycsütörtök éjszakáid.
Ó, bár lehetnék csendes Jánosod,
aki nem ígér, nem fogadkozik,
de hű marad egész a Golgotáig!
