Walter Gyula: Izen a béke
már lengeti szívem felé a Béke.
E tiszta, hamvastollú, szép madár.
És vár, s izen. Indulásomra vár:
Repülni most a Boldogság elébe!
Repülni most a Boldogság elébe!
Együtt, ujjongva, ittasan, vele!
Olyan ritka: ily igaz ünnepe
a Megnyugvásnak, mint ez a mai,
Hívnak, hívnak a Béke szárnyai.
Fel, fel az utadra, csöndes vitéz!
Hívnak, hívnak a Béke szárnyai.
Időd is lejött és szól: Szállani!
A Gondolat, e halk hajó: idéz.
Hurrá, velem, a végtelenekig!
Pillanatod szűz sodra felrepít.
És nincs tovább itt, csak repülni kell.
Oda ahol: az égikék ível.
Oda ahol: megszületik a fény.
S megpihenni az Isten szent szívén.
A Béke madarával szállni, fel,
az Isten szent szívén pihenni el;
talán a lelkem most galamb lehet,
aminek született
és járhatja a végteleneket,
habosfehéren, tisztán, szennytelen.
Ahogy az Úr ítélkezett velem.
