Áprily Lajos: Az út

Jöttem az erdőszél felől,
magamban, dallal, messziről.

Friss volt a rét, alig-napos,
lábam bokáig harmatos.

A sűrűség s a rejtelem
remete-csendje jött velem.

Ámultam malmon, várakon,
harangszó-hangú falvakon.

Álltam tetőkön és romon,
jártam virágon s vér-nyomon.

S kérdeztem: Kosbor, liliom,
messze van-e még a sírom?

S kérdeztem: Krisztus, szent Hitel,
mért van, hogy mégis ölni kell?

És a tetőről szállt szavam:
Az ember csúcsa merre van?

Jöttem az erdőszél felől.
Hoztam a lelkem messziről.

Utam és dalom elakadt:
sorompót értem, gyárakat.

Jaj, erdő nélkül nincs titok –
A város zúg. Én hallgatok.

Nem dalolok, nem kérdezek,
csak néma, nagy gyerek leszek.

Az arcomon szelíd derű.
És a halálom egyszerű.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf