Dutka Ákos: Májusi este
Vállán ezüstös lilaszin köpeny.
Halkan suhan s nyomába barna árnyak
Terülnek el a friss gyepszőnyegen.
A város tikkadt, szomjasan sóhajt föl
Kitárja sorban minden ablakát, –
Az Éj válláról lecsuszik palástja
S a tornyokra teríti ezüst fátyolást.
Mezítlen lép a paloták elébe,
Végig fut a szomjas, álmos városon
Bele nevet száz éves férfi szembe
S a másik úton a hegyekbe oson.
S a merre járt, a lankadó erekben
Dalos ütemben muzsikál a vér
Szomjas vágyakkal tüzes szemekkel
A tikkadt városban felébred az éj.
